Rajal elfogadta a helyzetet, gazdáját már nem keresi, és időközben abba is beletörődött, hogy a korábban említett lovas hölgy sem jön már többé lovagolni. A foglalkozásokat igyekszem változatossá tenni, hogy ne csak a futószáron rohangáljon körbe-körbe. Van amikor terepen sétálgatunk, legelhető fű után kutatva, vagy van amikor akadályrudakon kell átlépkedni különböző irányból. Érdekes, mert nem mindig fogékony az új feladatra, egy kicsit kényelmes az öreg úr. De azt hiszem ennyi idősen megengedheti magának, hogy kinyilvánítsa véleményét.

A szomszéd bácsi kérdőre vont, hogy a lovaim nem fáznak e? Mert régen ők pokróccal tömködték be az istálló ajtaján a réseket, nehogy megfázzanak a lovak. Mivel félridegen nevelkedtek paripáim, így nem okoz nekik gondot a téli zord időjárás. Ezt a verziót nem hajlandó elfogadni, így azzal magyarázta meg magának, hogy biztosan úgy lettek kitenyésztve... Nem vitatkozom, ha a hit erőt ad, azt hagyni kell.